VERS - Ha valóban éreznéd - 2008.12.21.

Ha valóban éreznéd

Ó, ha valóban éreznéd,
hogy a mindenség mily gyengéden vezet,
ha tudnád, hogy érzi minden lélegzetedet,
hogy látja minden örömödet,
nem átkoznád tovább az életedet,
a termésért, amit magad vetettél, még akkor régen,
amikor minderről tudomást sem vettél.

Ó, ha valóban érezném,
hogy a mindenség mily gyengéden vezet,
nem lökném el folyton a sok segítő kezet…
Ha valóban érezném, biz’ Isten tudnám,
hogy az út, amit járok mindig önmagamhoz vezet.

A világ folyton figyel rád.
Ha tudnád, hogy figyel az asztal, s az ágy,
ha tudnád, hogy figyel a tányér és a kád,
és minden válasz ott vár rád, amire nem mertél rákérdezni,
hát most szólok, még időben talán,
hogy te húztál szorosra minden csomót életed fonalán,
amivel oly soká bajlódtál, s átkoztad a sok „problémát”.

2008.12.21. Debrecen

VERS - Letisztulás - 2008.10.19.

Letisztulás

A múlt hamvaiban porladó vágyak,

s a kihunyt remények fesztelen nyugalommá ülepednek.

Amint a vidám percek szárnyán vígan röppenek,

elengedek minden fájdalmat,

ami szívemben ütemre lüktetett.

Köszönet neked drága múlt,

hogy kincseiddel gazdagítasz,

és aranyba díszíted szép,

szabad szívemet.

2008.10.19. Debrecen

VERS - Szembesülés - 2008.10.14.

Szembesülés

Évek múltak el,
de a feladat még ugyanaz:
dönts végre, hogy minek adsz magadban uralmat,
s ha a döntés megvan, tettekkel támogasd.
Lásd meg, hogy ami körbevesz, mind belülről fakad.
Ismerd fel végre: szabad vagy, tökéletesen szabad!

2008.10.14. Debrecen

"A számla" - Németh Renitől van az irás. Köszönöm!

Köszönet ezért az irásért Németh Reninek!

"Minden "Gyereknek":
A számla
Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a
konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát AZ anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft .
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel
Benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- AZ összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- AZ életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak..
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE"

VERS - Nemes egyszerűséggel - 2008.08.29.

Nemes egyszerűséggel

Az öröm fiatalít,
s a szenvedés megérlel.
A küzdelem nemesít
és bölcsebb leszel, ha kérdezel.

2008.08.29. Debrecen

VERS - Illúzióromboló - 2008.08.25.

Illúzióromboló

Oszoljatok előlem délibábok!
Oszoljatok fejem felől felhők!

Új horizont ragyogása vonz magához,
s eleresztem végre a gyeplőt,
szaladjatok szabadon szép mustángok!

Nincs aki visszatart,
nincs aki visszahúz,
eltörlöm az élet-hazugságot.

2008.08.25. Debrecen

VERS - Tovább - 2008.08.20.

Tovább

Hagyjatok emlékek,
földet rátok!
Tisztul a szemem,
a jövőmbe látok.

2008.08.20. Németkér

VERS - Aranyló percek - 2008.08.08.

Aranyló percek

Ujjaim közül aranyló homokként
folyik szét az élet,
s hiába kapkodok,
a káosz csak nagyobb lesz.

Megálljt parancsolok az időmnek,
s a hulló szemek a jelenbe fagynak,
most nem gyűlnek tovább,
végre tisztán látni hagynak.

A dolgok, ha magadba nem figyelsz,
magukkal ragadnak,
s elszakadva a pillanattól,
múltba, jövőbe taszítnak.

2008. augusztus 8. Németkér

VERS - A boldogság keresése - 2008.08.04.

A boldogság keresése

Egy lapod maradt,
tegyél rá fel mindent.
Indulj neki, és tudd azt,
hogy nem veszíthetsz.

Mindegy mit csinálsz,
s az idődet mivel töltöd el:
tedd, ha magadhoz ez visz közelebb!

Meglátod majd:
nem kell, hogy bárki is megértsen,
ha tiéd a csoda, hogy magadat megérted.

Lépj rá az utadra, amin a szíved vezet,
és gazdagodsz majd minden perccel,
mert a boldogságnál az életedben
fontosabb soha, semmi nem lesz.

2008. augusztus 4. Németkér

VERS - Kínzó kérdések - 2008.08.02.

Kínzó kérdések

Egy kerek év megérlel egy percnyi bölcsességet,
de mit ér az egész, ha eltép két szép szerető szívet?

Miért ily hosszú idő és fájdalom, mire tudássá érik,
hogy a szerelmet nem szavakban, hanem tettekben mérik?

Munka nélkül, tettek nélkül ellobban a szerelem,
s az álomvirág nem hajt tovább, elszárad a szívekben.

Hány újrakezdés, míg boldog lesz, élő és eleven az élet,
amit ketten szőnek eggyé, s eggyé ketten szőnek?

2008. augusztus 2. Németkér

VERS - A magam útján - 2008.08.01.

A magam útján

Magamba nézek
s egy igaz ösvényt látok.
Elindultam végre,
a vadak útján járok.

Sűrű és mély a rengeteg,
de most befelé figyelek,
s iránytűm finoman,
csalhatatlanul vezet.

Elindultam végre,
a magam útján járok.
Nincs több semmi korlát,
csak amit magamban találok.

2008. augusztus 1. Németkér

VERS - Önarckép - 2008.07.30.

Önarckép

„Ha rendet teszel, belül kezdd.”

Bárhová nézel,
magadat látod,
bárhová mész,
magadat találod.

Bármit is teszel,
felfeded igazi arcod,
s hiába menekülsz, követ
a meg nem vívott harcod.

Nézd a tükrödet,
figyeld a világod!
Figyelj csak csendben,
most magadat látod.

2008. 07. 30. Németkér

VERS - Fellángolás - 2008.07.21.

Fellángolás

Nekem Te vagy a világ,
s Te vagy az élet.
Nekem Te vagy a boldogság,
s most feláldozok mindent.

Te kellesz nekem,
minden más felesleg.
Most ébredtem rá,
mennyire szeretlek.

2008.július 21. Budapest

VERS - Szívhangok - 2008.07.26.

Szívhangok

Röppenek az órák, a percek,
s magamra ébredek,
hogy még mindig itt vagyok.

Múlnak a napok, s közelednek a harcok,
s a harcokkal közelednek a változások.
Telnek a hónapok, s eltépem a régi álmot.

Meghalok a múltnak,
s e percnek újjászületek,
mert szívem hangja az, ami utamon vezet.

Gyertek harcok, gyertek küzdelmek,
adjatok értéket, adjatok értelmet,
s érleljetek meg, mert elérem álom-életemet.

2008.07.26. Németkér

VERS - Mérleg beszámoló - 2008.07.26.

Mérleg beszámoló

Hallom szavad, és érzem lüktetésed,
de miként ítélhetnék tulajdon szívem felett?

Megyek amerre húz, s nem nézem a távlatot,
amit az erőm áthidalni képes.

Amit adtam, s amit kaptam, egy mérlegre teszem,
de ellensúlyozni életem műve sem lenne elégséges.

Kívül megtalál minden, amit belül elrejtsz.
Az életed a tükör, amiből magadra ismerhetsz.

2008.07.26. Németkér

VERS - Ez vagyok én - 2008.07.26.

Ez vagyok én

„Vagy változtatsz, vagy leragadsz.” Szendrei Laci

Ez vagyok én.
Nincs mit rejtenem.
Kivirult a virág,
szép, önző szívemen.

Messzire mindentől,
ami a múlt,érzem,
a szívem a távolba húz,
s végre követem.

Jönnek a próbák,
s én magamat erősítem.
Életem az élő remény,
életem az égő hitem.

A harcokat, amiket kell,
megküzdöm kívül, s belül,
magam felett megnyerem.

A vég csak a kezdet,
s a szívem szólít:
Itt az erőd, s a két kezed,
menj hát, szólít a végzeted.

Ez vagyok én,
Nincs mit vesztenem.
Indulok, vár a végzetem.

2008.07.26. Németkér

VERS - Mint egy kígyó - 2008.07.17.

Mint egy kígyó

Mint egy kígyó,
magamba fejtem halálos mérgem,
vagy mint a szomorú költő,
szavakba rejtem keserűségem.

Az erdő árnyai között ismerős vadként
bújok szelídebb önmagam előtt.

Szemeimben képek peregnek,
mint órában a homokszemek,
s az idő óceánba cseppként hullnak
vissza a percek, vissza oda, ahonnan vétettek.

Hány szívdobbanás ez az élet?
Hány napra váltottam ezúttal jegyet?

Kit tudja, meddig vihetem,
hát viszem tovább a lélek-tervet,
s ameddig lehet,
mindig újból-újrakezdem.

2008. 07. 17.

VERS - A megértés gyakorlata - 2008.07.17.

"Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem;
engedd, hogy csináljam és megértem." (Kung Fu-Ce)

A megértés gyakorlata

Ha csinálod, megéled.
Ha megéled, megérted.
Ha megérted, változol,
s változhat az életed.

2008.07.17. Németkér

VERS - Magamnak és Neked - 2008.07.16.

Magamnak és Neked

Ma ekképpen üzenek:
Minden cseppel telik a pohár,
s minden fal mögött egy újabb,
egy nagyobb vár.

Van erőm, s bátorságom,
áttörni a falakon,
áttörni a régi határon.

Ajándék szívemnek,
hogy köreim középpontja voltál,
s most újra lehetsz.

Próbák előtt állok.
Elbukok és újra fölállok.
Tartasz-e velem,
vagy óvod biztonságod?

A jelen a jövő,
nincs más álom.
Itt és most épül,
vagy dől romba királyságom.

2008.07.16. Németkér

VERS - A múlt karma - 2008.07.16.

A múlt karma

Kapaszkodik az elme,
egyre újabb bíztató jelet kívülem keresve.

Kegyetlen elv, de élni segít:
ami belül hiányzik, kívülről feszít.

Kapaszkodik bennem a múlt,
s én el nem eresztem, pedig zörget az élet,
nyitnom kellene ajtót a jelenre, ablakot az égre.

Lassan ahogy lüktet a hullám,
partra csúszik az uszadékfán a láda,
amelybe zárva, lelkem alvó madara van.

2008.07.16. Németkér

VERS - Egyedül ébredek - 2008.07.12.

Egyedül ébredek

Az égő szerelem,
s a szárnyaló szellem
csak tiszta szívben vendégek,
a homály hamvai közt mindkettő csak tévelyeg.
Ami az utamon továbbsegít, csak a tisztaság lehet.

Adj új erőt, adj új reményt,
vagy hagyj most végre magamra.
Hagyd hogy csupasz-egyedül,
csak magam legyek,
hogy a múlt-jövő hályogát felszakítva,
s a perc csodájában merítkezve,
régi-új önmagamra ébredjek.

A múlt burka felreped,
s szövedékeimet szétszakítva,
új jövőbe küzdöm fénylő lelkemet,
s ha velem tartasz, szívemben van helyed.

2008. július 12.

VERS - Tükörkép - 2008.07.11.

Tükörkép

Arcomat nem rejtem,
hiszen minden percem tükörkép,
arról, ami voltam, s ami lettem.

Látnom kell, mi-mennyit ér.
Hallanom kell, mit súg most a szívem.

Éreznem kell, kihűlt-e a tűzhely,
vagy még forr bennem a vér?

Látnom kell, mi van, ha nincs, ami volt.
Ha lemegy a Nap, felfénylik a Hold.

Hazugság-e a jövőkép, vagy vonz még,
húz-e közelebb a közös-lét?

2008.július 11.

VERS - Befejezetlen - 2008.07.10.

Befejezetlen

A távolság, mint a méreg,
lassan gyilkol, ahogy átjárja tiszta vérem.

Előbb mámorít, mint Ámor köde,
s fénylő örömökkel ámít,
ahogy átfúrja szívemet,
majd a jelenből szakadékot nyit,
ami a jövő-álmomtól elválaszt.

Hol bújik az erő,
amiből hidat építhetek?
Hol rejtezik az erő,
ami átlendít vágyaim partjaira,
s megkapaszkodni segít?

Ébredj szív! Segíts ész!
E kettő nélkül semmire se mész.

2008. július 10.

CIKK - A legnagyobb ajándék

A legnagyobb ajándék

Ünnepek. Ilyenkor mindenki igyekszik a legszebb arcát mutatni a családtagok, a rokonok és a barátok felé.

Egy kicsit elgondolkodtat, miért csak ilyenkor öltözetjük lelkünket ünneplőbe, miért csak erre a szűk időre tudunk erőt fektetni abba, idő fordítani arra, hogy a nagy rohanás sodró áradatából kiemelve a fejünket, egymásra nézzünk, egymásra figyeljünk, meghallgassuk egymást, megleljük az örömet magunkban és egymásban. Persze, épp ettől teljesen más az ünnep, mint a hétköznapok világa.

A rutin által diktált teendők ilyenkor más irányt vesznek, és újra előtűnnek azok az értékek,
amik köré felépül az életünk. Előtűnnek azok a finom szálak, amik összefűznek az embertársainkkal.

A kapcsolatainkon keresztül épülünk bele a társadalom egészébe, és sokszor a kapcsolataink mennyiségén keresztül igyekszünk meghatározni saját értékünket. Az életnek ezen a területén is igaz lehet, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít igazán.

Olvastam egy regényt néhány éve, a címe az volt, hogy „Az utolsó ember”.
Komoly témát pedzegetett, nevezetesen, hogy mi történik akkor, ha egy katasztrófa következtében az emberiség kipusztul, és csupán egyetlen ember marad életben. E regény konklúziója az volt, hogy az emberi élet értelmét veszíti társak nélkül.

És tényleg. Milyen elveszettnek tudja magát érezni magányában az ember!
Kisebb megváltásnak érezzük azt, ha van kivel megosztani az életünket, van, aki meghallgat, és segítő kezet nyújt… A lelki társ, a barátok, a családi fészek „otthon vagyok” nyugalmát nem pótolhatja számunkra semmiféle szórakozás, semmiféle időtöltés.

Szeretek rácsodálkozni a gyönyörű nyelvünk szavaira.
Idő-töltés. Elgondolkodtatott ez a szókapcsolat. Először az jutott eszembe, hogy mi döntjük el, milyen töltést adunk az időnknek. Pozitív, vagy negatív töltést? Csupán a gondolataink megváltoztatásával megváltoztathatjuk az időnk „töltését”. Ezen értelmezés alapján, az idő a gondolatainkkal telik.

Egy más értelmezésben, az idő egy üres edény, amit mi töltünk meg azokkal a dolgokkal, aminek a jelenünket odaadjuk. A gondolatok, az érzések, az emberek, a terek, a tárgyak mind meghatározzák, hogy mivel telik meg az életünk. Mi döntjük el, kire, mire fordítjuk időnket, és mivel telítjük életünket, de ezek meghatározzák életünk minőségét.
Az idő lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobbá tegyük magunkat, a környezetünket, ezáltal a világot. Ha jó dolgokkal töltjük az időnket, jó életünk lesz.

Egy barátomtól azt hallottam, hogy „minden időnk az éltünk”, és minden idő az életünkből telik el. Az idő az élet. Életet venni nem lehet, csak életet adni. Időt venni nem lehet, csak időt adni.
Az élet a legnagyobb érték. Az idő kell, hogy legyen a legnagyobb érték.

Valahol az elmúlt időben történt egy hiba, aminek következtében megváltozott az értékrend.
Értékrendetlenség keletkezett. Azt hisszük, hogy a meg tudjuk venni a boldogságot,
és szép csomagolásban megajándékozhatjuk vele egymást. Mindenki tudja,
mindenki érezte már, hogy milyen illékony öröm az ilyen ajándékozás.
Mi mégis boltokban keressük a legmegfelelőbb ajándékot a szeretteinknek.

Emlékeztetni kell rá magunkat, hogy a szeretet mértékegysége az együtt töltött minőségi idő,
és a figyelem, amit egymásra fordítunk, a tettek, amivel egymást jó érzéshez segítjük,
a szavak, amivel egymást bíztatjuk, az érintések és az ölelések, amivel egymást fogadjuk.

Tudnunk kell, hogy a múlt percei mind elvesztek.
A jelennel rendelkezünk csupán
és a legnagyobb ajándék az együtt töltött idő lehet.

Reich Károly, Dunaújváros, 2007. december 20.

*Szép versek - "Minden a szívben"

Minden a szívben

(A derű lángja lobog az élet szívében,
S a lélek csodája ott bújik minden élőben.)

Az idő kerekén gördülő lét,
akár a vízkörök,
gyűrűzve árad szerte szét.

…

Aki megtisztítja szívét,
és lelkének ablakát kinyitja,
benne megárad az élet,
s elmos minden rögzült képet.

A hálás szívnek bővül a bőség,
s a gondtalan lélek fényét nem árnyékolja
szűkölködő gondolat, vagy korlátolt elképzelés,
a gondolatlan lét csodája elűz minden kétkedést.

2007.09.13. és 2008.04.08. ötletek alapján

CIKK - Életünk minősége és gondolati valóságunk összefüggései

Életünk minősége és gondolati valóságunk összefüggései

„Elvárásainktól független valóság nem létezik.”

„Gondolataink élő, teremtő energiák.” (Ferenczy László)

Ahogy magunkkal bánunk, akképpen bánunk a körülvevő környezetünkkel is

Az információs kor gyermekei vagyunk.
Ez azt jelenti, hogy ma már gyakorlatilag minden információhoz hozzáférhetünk,
ami ahhoz szükséges, hogy minél teljesebb, egészségesebb életet élhessünk a mindennapjainkban. Másrészt azt is jelenti, hogy túl sok olyan megkérdőjelezhető igazságtartalmú, negatív információ ér minket nap mint nap, aminek hatása alól nehezen tudjuk kivonni magunkat.

Jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy minden, amire a figyelmünket ráirányítjuk,
ezáltal megnövekedik és jelentőségre tesz szert. Ezért fontos lehet, hogy nem azokra a negatív dolgokra irányítjuk a figyelmünket, amikre a TV, rádió, újságok és különféle más médiumok szeretnék ráirányítani a figyelmünket, hanem az értékekre, természetes dolgok káprázatos szépségére, és az emberi élet pozitívumaira koncentrálunk,
így ezek indulnak növekedésnek, éppen a teremtő figyelmünk által,
hiszen régóta tudjuk már, hogy amit keresünk, azt találunk.

Emil Coué, akit a pozitív gondolkodás atyjaként tisztelnek,
ekképpen fogalmazta meg kutatásainak esszenciáját:
„Ha egy gondolat betölt minket, akkor mindent elkövet, hogy megvalósulhasson.”

Az egyetlen valóság amivel rendelkezünk, az a jelen pillanat

Minden gondolatunk, amiket tartós ideig az elménkben tárolunk,
és érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, végül valósággá válik,
és egészséget, vagy betegséget hoz.
Jelentősen megkönnyítheti utunkat az egészség felé vezető tapasztalatgazdag ösvényen,
ha elfogadjuk, hogy a betegség és a fájdalom sosem a test hibája, hanem a testben élő léleké, mert a test a lélek vetítővászna.
Földi életünk folyamán testünk és lelkünk folyamatos kölcsönhatásban működik,
és a testi tünetek, mint okozatok, mindig lelki okokra vezethetőek vissza.

Testünk egyik legfontosabb tanítása: mindig a tartalomhoz igazodik a forma.
A tartalom növekedésével, a forma is tágulni kényszerül,
és ha elillan a tartalom, megszűnik a forma.

„Amint kint, úgy bent. Amint fent, úgy lent.”

T. Harv Eker írja fantasztikus könyvében, A milliomos elme titkaiban:
„A pénz, a gazdagság, az egészség, a betegség, a testsúly mind eredmény.
Okok és okozatok világában élünk. Ha meg akarjuk változtatni a gyümölcsöt,
a gyökereket kell megváltoztatnunk. Ha meg akarjuk változtatni a láthatót,
először a láthatatlant kell megváltoztatnunk.”

A betegség valójában nem probléma. A betegség feladat és tanítás.
Olyan feladat, amelynek megoldása nem lehetséges megértés és belátás nélkül.
A tanítás amit a betegség tünetei hordoznak, éppen a belátás által válhatnak hozzáférhetővé,
és ha elfogadjuk a testünk bölcs tanításait, amelyek a legtöbb esetben kellemetlen testérzetek, fájdalom, tünetek, és különböző súlyossági fokú betegségek formájában jelentkeznek, abban az esetben testünk megértése utat mutat ahhoz, hogy miként éljünk tudatos, teljes, harmonikus és hosszú életet. Ám ha a diák nem tiszteli a tanárt, nem tud tanulni, és így saját tudatlansága áldozataként szenvedni kényszerül, de ha elfogadjuk, hogy testünk drága kincs,
bölcsessége hozzásegít minket életünk teljességének megéléséhez.

Egészségünk minőségei egyenesen arányosak a felelősségvállalásunk mértékével

Külső és benső világunk egyensúlyának megvalósítása által termethetünk
harmóniát az életünkben. Ha valamelyik oldal túl nagy hangsúlyt kap,
ha túlságosan külső, testi, vagy túlságosan belső, lelki irányultságúak vagyunk,
az egyensúlytalanságot mutat. Ez az egyensúlytalanság pedig életünk minden területén megmutatkozik. A problémáink (amelyek igazából megoldandó feladatok) segítséget nyújtanak abban, hogy felismerjük az egyensúlytalanságunk forrását, irányát és mértékét.

A legtöbb problémánk színtisztán mentális eredetű. A félelem, az aggodalom,
a bizonytalanság, a szétszórtság, az idegesség, a feszültség mind olyan érzelem,
amely testi, fizikai és mérhető tüneteket produkál, mint amilyen a légzés megváltozása,
az izomtónus megváltozása, a szívverés és vérnyomás változása, hormontermelés mennyiségi változásai. Ezen a néhány példán keresztül is világosan láthatjuk, hogy a testi tünetek mögött mindig lelki okok húzódnak meg, csupán intenzitásbeli különbségek vannak.

A másik, ami feltűnik, hogy ezek az érzelmek nem léteznek rajtunk kívül.
Tehát nem a külvilágból kerülnek belénk, hanem ezek csupán a mi lelki
beállítottságunkat tükröző reakciók, amik bármelyik pillanatban megváltoztathatóak.
Ennek tükrében teljesen értelmetlennek tűnnek az igen sűrűn használt mondatok,
melyek szerint valaki, vagy valami felidegesített minket.
A gondolataink betegítenek meg minket, és a gondolataink által lehetséges a gyógyulás is.

Sehol a világban nincsen egyetlen csepp idegesség sem.
Az idegesség, nyugtalanság mind csak az emberi elme terméke és
minden esetben választhatunk idegesség és nyugalom között.
Megválaszthatjuk, hogy utat engedünk a destruktív gondolatoknak,
vagy megőrizzük a rendet, amit hosszú idő munkájával felépítettünk.
Ebben rejlik az ember óriási szabadsága, mert mindig dönthet, hogy milyen
gondolatot ápol magában, és gondolataival milyen horizontot fest maga fölé az elméjében.

Az elfojtás, ami számtalan probléma forrása, világméretekben elterjedt jelenség.
Már gyermekkorunktól kezdve ilyen minták égtek belénk, pedig minden hazugság és igazságtalanság gyökere a tiltás, az elfojtás, a létező tagadása. Ez önbecsapáshoz, bizonytalansághoz és ahhoz vezet, hogy elveszítjük kapcsolatunkat a belső igazsággal.
Bizonyos fokig az államapparátus, az iskola, és a betegségüggyé vált egészségügy
is felelőssé tehető e hazugság fenntartásával, de a probléma gyökere mélyen a múltba vész.

Az elfojtás a mai nyugati orvoslás egyik leggyakrabban használt eszköze.
A gyógyszerek (valóban gyógy-szerek?) a test tüneteinek elfojtására képesek csupán,
mert magát az okot, ami a tünet megjelenéséhez vezetett, megszüntetni nem tudják,
mivel a lelki problémákat nem lehet fizikai síkon megoldani.

A test a fizikai érzetek, tünetek és betegségek nyelvén közvetíti azt az információt, ami szükséges a teljes élet megéléséhez. Egyszerűbben fogalmazva: a test nyelve a betegség.
A gyógyszerek úgy válnak az önbecsapás tökéletes eszközeivé, hogy elfedik a tünetet, és ezzel elvágják a kapcsolatot a test és a tudat között, lehetetlenné teszik a kommunikációt,
és a megértés, belátás, a változtatás általi gyógyulást. A holisztikus szemlélet hiányában,
a mai nyugati értékrend a betegséget valami nem kívánatos dologként, és kizárólag a test hibájaként kezeli. Valójában a tünet és a betegség fontos és szükségszerű dolog az ember életében, amelynek megértése fontos lépcsőfok az egyén fejlődésében.

Rendkívül sokat segíthet a különféle tünetek és betegségek mélyebb értelmének megfejtésében és megértésében Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum című könyve.

Jó ha tudjuk, hogy testünk sejtjei életünk minden egyes percében a minél tökéletesebb egészség megvalósítására törekednek. Problémák és kellemetlenségek akkor keletkeznek, amikor e tevékenységükben általunk különféle módokon gátolva vannak. Ha viszont elgördítjük a gyógyulás útjában álló akadályokat, akkor szellemi és fizikai szinten is megindulhat a gyógyulás. Ha hagyjuk, a természet csodálatosan végzi a dolgát.

„Ahová figyelem irányul, ott energia áramlik, és eredmények mutatkoznak.”

A valódi gyógyulás a belsőnkből fakad, sosem kívülről jön

Számtalan dolog van, amit napi rendszerességgel megtehetünk a lelki
és testi egészségünk magasabb szintre emeléséhez.
Az első fontos dolog, hogy ismerjük fel szellemi és fizikai rendszereink
bonyolult strukturális felépítéséből fakadó egyedi szükségleteinket,
és ezeknek tegyünk eleget, mert ha mi nem szolgáljuk az egészségünket,
az egészségünk sem fog szolgálni minket.

Fontos, hogy minél szorosabb összhangba kerüljünk a természet ritmusaival,
és a természet tiszta energiáival, szimbólumaival.
Válogassuk meg, hogy mi az, amit a kollektív valóságunkból magunkba fogadunk,
mert minden amit magunkhoz veszünk (szellemi és fizikai értelemben),
épít vagy rombol, harmóniát vagy diszharmóniát szül.
Szabadítsuk meg magunkat a természetellenes, mérgező gondolatoktól,
és tisztítsuk meg testünket a mesterséges anyagok terhelésétől.
Nagy segítséget jelenthet, ha megfigyeljük, hogy minden, ami élettel teli, az lágy,
rugalmas, hajlékony, és minden, ami halott, az kemény, rugalmatlan, szilárd.

Keressük meg a saját válaszainkat a kérdésekre:

- Hogyan lehetek még egészségesebb?

- Ma mit tehetek az egészségemért?

Reich Károly

CIKK - A lehetőségek óceánja – a táguló bőség világa

A lehetőségek óceánja – a táguló bőség világa

A megszokás és biztonság vagy kockázat és szabadság?

(Külső kényszerek kontra belső motiváció)

A Nap lassan ragyogja be halovány, erőtlen fényével a reggel metsző hideget lehelő égboltozatát. A falu buszmegállójában összegyűlt, erősen vegyes összetételű tömeg tagjai egymásnak feszülve sodródnak a megállóba most érkező busz nyíló ajtaja felé. Én nem rohanok, inkább félreállok, hadd menjenek, hiszen van, aki jobban siet , ugyan egy busszal utazunk és úgysem ér előbb oda…

Kapaszkodok a mozgó buszon, kis falumból a város felé vesszük az utat, s én nézem a fáradtságtól, a kialvatlanságtól összegyűrt arcokat, fürkészem az álmosságtól még résnyire szűkült szemeket, hátha sikerül felfedeznem a felnőttek között olyat, akinek az arcáról sugárzik, hogy tudja miért kelt fel ma reggel, olyat, aki tudja, hogy ma is fontos lépéseket

tesz a saját céljainak elérése érdekében. Kissé elszomorító a kép, ami előttem rázkódik a busz utasterében.

Eltűnődök, hogy vajon hányan vannak a jelenlevők közül olyanok, akik azért keltek fel ma reggel, mert valóban ezt akarták, mert valóban vágytak arra, hogy felkeljenek 5 óra előtt?

Mennyi eltékozolt idő, mennyi eltékozolt élet… Mennyi ember, mennyi kihasználatlan lehetőség és kerékbetört, kiaknázatlan tehetség, ami elég a sokszor csupán éhbérrel (minimálbér) honorált kényszermunka oltárán.

Igen, kényszermunka, mert az emberek, ahelyett, hogy felfedeznék önmagukban a tehetséget, a képességet valami egészen egyedi és új dolog létrehozására, egész egyszerűen a társadalmi kényszereknek engedik át a hatalmat életük irányítása felett.

A biztonságvágy csalja újra és újra csapdába az embereket és így a szabadság helyett a biztos munkahely, a biztos állás, és biztos fizetés mellett döntve újra lukra mennek.

A biztos munkahelyen van néhány biztos dolog. Például az, hogy a fizetés biztos nem fog nőni, és biztos, hogy valóban állás lesz és nem fejlődés.

Piros kapszula vagy kék kapszula?

Amikor a hétköznapi, mókuskerékbe szorított élet kilátástalanságával szemben végre megfogalmazódik bennünk a szabadság vágya, a teljes élet vágya, olyankor a legtöbben megrettennek, elborzadnak, hogy milyen sivár is az életük valósága, aztán önként dugják vissza fejüket a külső kényszerek szorító nyakörvébe, és hagyják, hogy dróton rángassák őket.

Az a lélegzetvételnyi szünet, amikor végre egy pillanatra teljes valójában felsejlik a modernkori rabszolgatartó rendszer hideg és merev gépezete, az lehet az ébredés pillanata. Amikor végigfuttatjuk kezünket a rendszer rideg gépeinek formatervezett vázain, az lehet az a pillanat, amikor életünk felkínálja a lehetőséget arra, hogy felébredjünk, és valóban életünk tevőleges alakítójává váljunk, vagy aludjunk és álmodjuk tovább a gondosan kikevert színekkel festett egyen-álmot, amit már oly jól ismerünk, hiszen a mindennapi agy-programozás hatásaként bennünk él és növekszik gyermekkorunk óta.

Minden esetre jó, ha emlékeztetjük magunkat, hogy minden időnk az életünkből telik.

Az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy olyan helyen, olyan emberekkel töltsük ki időnket (ÉLETÜNKET), akiket ki nem állhatunk, és olyan dolgokat csináljunk,

amihez nem érzünk mélyről jövő, belső indíttatást, motivációt.

Az ember eladja az életét, a lelkét valaki másnak, és hagyja, eltűri azt, hogy mások határozzák meg azt, hogy mennyit ér az ő ideje, hogy mit ér az ő élete. Kiszolgáltatja önmagát, és egész életét idegen embereknek. Az ingázás a munkahely és az otthon között, rengeteg úton töltött idő, rengeteg munkahelyi feszültség, és az, hogy folyton mások mondják meg hogy mit kell csinálniuk, más határozza meg a számunkra elérhető életminőséget a jövedelmükön keresztül, mind kiszolgáltatottá teszi az embereket. Megnyugtató a tudat, hogy bármikor hozhatunk más irányú döntéseket.

Idáig még talán naivnak, vagy gyerekesnek is tűnhet az eszmefuttatás, de tény, hogy a mai világ elsősorban nem a nehéz fizikai munkát honorálja. A XXI. század már az információ kora, ahol a legnagyobb érték a tudás. Az információ pedig olyan energia, amely életeket tesz jobbá, és elősegíti a haladás szekerének előrejutását.

Soha nem volt érvényesebb a gyönyörűségesen egyszerű közmondásunk, mint ma, miszerint: „Többet ésszel, mint erővel.”

Ma már tudjuk azt is, hogy mentális képességeinket messze nem használjuk ki olyan mértékig, mint amennyire lehetőségünk van, és mégis azt mondjuk egyfolytában, hogy nincs lehetőségünk. Ez így hazugság. Így helyesebb: „Nem látom a lehetőségeimet.”

Táguló bőség – az önmegvalósítás kora

Soha nem volt ennyi választási lehetősége minden téren egy embernek, mint ma.

A táguló bőség világa a mi világunk, a lehetőségek hihetetlen sokféleségét felvonultató kínálat hever előttünk. A lehetőség adva van. Az, hogy a létező lehetőségek közül mennyit vagyunk képesek felfogni, az attól függ, hogy mit tartunk lehetségesnek és attól, hogy rendelkezünk-e határozott, kitűzött életcélokkal.

Célvezérelt élet

Akinek nincs célja, az nem megy sehová, el sem indul. Ha mi nem tűzünk ki önmagunk elé elérendő célokat, akkor arra vagyunk kárhoztatva, hogy olyan embereknek dolgozzunk, aki viszont markánsan körvonalazott és határozott, rögzített célokkal rendelkeznek.

Minden haladás azzal a döntéssel kezdődik, amit egy cél határozott rögzítése jelent.

A cél meghatározásával meghatározzuk fejlődésünk irányát is. És itt óhatatlanul szóba kerül újra az önfejlesztés jelentősége, mert nem tanították meg nekünk a célkitűzés, az időgazdálkodás fontosságát, és a célok eléréséhez szükséges tervezés módszereit sem. Ezekre az egyszerűen elsajátítható ismeretekre magunknak kell szert tennünk. Szerencsére számtalan könyv létezik, amiknek képében kitűnő eszközökre lelhetünk eme rendkívül fontos készségek elsajátításában.

A legfontosabb mégis talán az, hogy találjuk fel magunkban azokat a mély, égő vágyakat, képességeket, adottságokat és tehetségeket, amelyek segítségével kijelölhetjük magunknak éltünk célját és ezzel egyúttal életutunkat is. A másik, ami elengedhetetlenül fontos, hogy tanuljunk meg mélyen bízni önmagunkban, és tanuljunk meg támaszkodni megingathatatlan belső világunk szilárd alapjaira. Ezek az alapok személyiségünk, jellemünk alapjai, a szokásaink. Szokásainkon dől el, hogy sikeresek leszünk-e vagy sem. A sikeres szokások sikerre visznek, a romboló szokások nyomorba döntenek. Ez talán túl egyszerűen hangzik, de valóban ennyire egyszerű kialakítani egy határozott irányba tartó, sikeres életet.

Minden fejlődés alapja a határozott döntés. Döntés nélkül nincs változás.

Amikor majd teljes szívből fellángoló, őszintén átérzett szavakkal tudjuk elmondani, és nyilatkozatként minden reggel elismételni: „Döntöttem. A szabadságomért feláldozom a biztonságom. Vállalom a kockázatot, amivel a tudatosan irányított fejlődés jár, és tudom, hogy ez az ára álmaim valóra váltásának. Hajlandó vagyok megfizetni ezt az árat. Döntöttem. Szabad vagyok.” – ekkor indul el a változásnak az a hulláma, aminek hátán álmaink, céljaink felé veszi az irányt az életünk hajója.

Reich Károly

Dunaújváros

2007-11-06

Ajánlott irodalom:

-Brian Tracy: Maximális teljesítmény – Módszerek és technikák bevált rendszere, Bagolyvár könyvkiadó

-Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj! + cselekvési útmutató, Bagolyvár könyvkiadó

-Ray Josephs: Időgazdálkodás vezetőknek, Bagolyvár könyvkiadó

-Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása – az önfejlesztés kézikönyve, Bagolyvár könyvkiadó

*Motiváló versek 10. - "Születő új világok"

Születő új világok

(A Mezarkabul zenekar „Lions in a cage” c. dalához)

Van-e elég bátorság benned
feltételezni másokról azt,
hogy sokkal több rejlik bennük,
mint amit eddig képes voltál felismerni?

Van-e elég merszed ahhoz,
hogy felfedezd a benned rejlő csodás világot,
mert másban is csak azt találod,
amit magadban már megismertél?

Van-e elég bátorságod,
hogy túllépj megszokott köreiden,
a magadnak állított szűk határon,
mely megvéd, de börtönében szenvedsz,
mint vándorsólyom egy kalitkában?

2007.augusztus 5. - Németkér

*Szép versek - "Úgy lesz minden"

Úgy lesz minden

Úgy lesz minden,
Ahogy mindennek lenni kell.
A régi magból új élet sarjad,
S a virág kinyílik, ha a Nap kel.

(2006. aug.3. Szeged)

*Motiváló versek 9. - "Bíztató"

Bíztató

Távolság már meg nem rettent
Sem időben sem térben,
Karom kinyújtom,
És amit akarok, elérem.

2005. június

*Szép versek - "Képek helyett"

Képek helyett

Amikor a képek helyett
majd mindenben a csodát látod,
eltűnik a fény, az árnyék,
és előtűnik régi álmod.

A lét vég nélkül felold minden határt.
Nincs elzárva semmi sem.
Óceánból folyó, s a folyóból
óceán lesz, amíg világ a világ.

2007. augusztus 16. - Dunaújváros

*Szép versek - "Az ég szeme"

Ez a szép őszies tavaszi idő megidézte bennem a tavalyi érzést,
amikor egy reggel a felső-Duna parton sétáltam Dunaújvárosban.
Fogadjátok szeretettel!



Az ég szeme

Az égbolt szemének izzó írisze
átolvad az ősz könnyed ködfátyolán,
és égő tekintetétől elpárolog a tétova felhőnyáj.

Fodros, setét tükörlap a Duna,
de nőttön-nő a fény, s kivirrad a reggel
a világnak eme csodás,
szép felén.

Dunaújváros, 2007. szeptember 28. 05:59

*Szép versek - "Sodrásban"

Sodrásban

A kelő nap aranya átragyog a felhőboltozaton.
Lépek tovább s erdőillatú nyugalom kísér utamon.
Kézenfog a csend, s rendet teremt idebent.
Gondolatáramlatok hátán,
a hullámokba simulva siklik csónakom.

A kelő nap aranya átragyog a felhőboltozaton.
Holdról-Napra gördül a kerék,
s engem lassan, finoman érlel az idő.
Sorssá fonódik elmém gondolat szövevénye,
s percről-percre tisztul a kép szemeim előtt.

A hullámokba simulva siklik csónakom
Csendesen evezek, s tiszta tükör köröttem a víz,
tiszta benne tükörképem, s nem borzolja szél.
Ahogy a szelíd hullámokat segítővé simítod,
s a küzdelmet elhagyod, meglásd: ideér velük a cél.

2008. április 9. Paks-Németkér

*Szép versek - "Kiáradás"

Ma valahogy újból ezt érzem, pedig lassan egy éve, hogy megszületett ez az írás.
Nem elsőre, de ma végre sikerült megfelelnem a forgalmi vizsgán.
Úgy érzem újabb lépéssel kerültem közelebb a céljaimhoz,
s az álmaim által kirajzolt úton lépek tovább.

Köszönöm szépen mindenkinek, akinek része volt a sikeremben!
Csodálatos nap ez, sok ilyet kívánok mindenkinek!

Kiáradás

Eggyé omlott minden csoda.
Megérint, megforgat és átformál.
Széttép és újra összerak,
mintha sose lettem volna,
új vagyok bennem s kívülem.

Eltűnt a sosemvolt fal,
a levegő szabadon jár,
kiszakadt az összes háló,
egyetlen cseppé sűrűsödik két fél világ.

2007. 05. 27. Németkér

*Szép versek - "A lélegzet tanítása"

Néhány mondatban életem bölcsessége,
amire a 2 kemény év rávezetett:

A lélegzet tanítása

Tartsd csak meg mindet.
Tartsd bent, s megmérgez.

Engedd el. Add magad,
És a minden a tiéd lesz.

2006. Április

AJÁNLÓ - Titkolózzunk! - "A Titok" film magyarul

Titkolózzunk!

A Titok - The Secret

Az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású,
és talán legfontosabb filmje, ami érzékletesen,
élethelyzeteken keresztül mutatja be, hogy miként
teremtjük meg pillanatról-pillanatra a valóságunkat
gondolataink, érzelmeink, elképzeléseink, hiedelmeink,
szavaink, tetteink útján, most az interneten is megnézhető,
teljesen ingyen, és szép, míves magyar nyelven,
ami fontos, ugye.

A Titok meghódította az egész világot.
Döbbenetes látni, hogy mennyi élet változott
meg ennek az alkotásnak köszönhetően.
Tapasztalom nap-mint nap, hogy mennyire működik,
s mindeninek ezt ajánlom: olvasd, nézd, használd,
alkalmazd a tudást, amit a film közvetít.

Köszönet Olasz Andreának a linkért!

http://video.google.com/videoplay?docid=6843318800161213935

*Szép versek - "Újra tavasz"

Újra tavasz

Ellibbent fölülünk a tél,

a világ most újra éled,

virágok, pillangók és fák

szelíden hirdetik: feltámadt az élet.

2007. április 8. Németkér

*Motiváló versek 8. - "Indulj"

Indulj

Megszült az élet, és két lábra állított,
hogy indulj, mozdulj, mert menni kell,
mert van egy hely…

Lesz sok segítőd, s ha megtörnél, felemelnek,
de lesznek bizony, akik félrevezetnek:
sors, hit és vak remények.

Ezek majd eltemetnek, s eltakarják szemed elől,
amit nehéz meglátni: nem a kezdet vagy a vég,
de legszebb a köztes rész lesz.

2005. Dunaújváros

CIKK - Égi áldás, gyermek csoda

Égi áldás, gyermek csoda

„A szeretet összekapcsol és összetart.” Szendrei László

Mindig nagy hatással vannak rám a csöpp gyermekek.
Mindig érdeklődve figyelem minden mozdulatukat gesztusukat,
csodálatosan könnyed természetességét létezésüknek.

Mindig elkápráztat, hogy mennyi mindent lehet tanulni egy csöppnyi babától,
aki éppen csak belecsöppent ebbe a nagy közös földi játszóházba.
A gyermek isten a saját világában. Teljesen tudatában van,
hogy itt igazából minden őérte van, azért, hogy jól érezze magát.
Ő osztja a szerepeket, ő rendezi a játékvilág eseményeit kedvére.
Körülötte forog a világ, ő a középpontja szülei életének (ideális esetben).

„Boldogok a rugalmasok, mert alakjuk nem torzulhat el.” Michael McGriff

Megfigyelem, hogy micsoda rugalmas hajlékonysággal veszik a tanulás útján
elébük toppanó megpróbáltatásokat, és a „nem adom fel, amíg nem sikerül”
hozzáállást mindenben érvényesítik.
Ezt a rugalmasságot érdemes megőriznünk életünk folyamán mindig.

„Az ember születésekor lágy és hajlékony. Halála után kemény és merev.
Minden növény születésekor lágy és hajlékony. Pusztulása után kemény és merev.
Ezért minden, ami az élet követője - lágy és hajlékony.
Minden, ami a halál követője - kemény és merev.”

Reich Károly

*Motiváló versek 7. - "Kert és kertész"

Kert és kertész

Én vagyok a kert, és a kertész vagyok én.
Én vagyok a bánya, s bennem munkálkodom bányászként,
kezemben csákánnyal, gyémántköveket tárok fel magamban.

Mennyi csoda, s mennyi adomány!
A világban élő ember az emberben élő világ.

2007.09.13.

*Motiváló versek 6. - "Vezet a csend"

Vezet a csend

(Derű lobog az utak felett,
törhetetlent visz a test.)

Sejtjeimnek feszül a mindenség sóhaja:
„Indulj és találd meg utadat, de mindig tudjad,
hogy a lélek szól csak igazi szót.

Tudd, hogy ami számít, mind megmarad,
s ami csak feszít, emészt, lassan mind eltűnik,
ahogy az idő halad, új jövő születik a tervek alatt.

Tudd, hogy a dolgok, amik földre húznak,
később fölemelnek, és a fájdalomtól nemesedve,
az idő felett így leszel egyre emberebb.
Meglásd: a kísértésnek szele sem rezzent.

Ím, hát legyen tiéd e csöppnyi láng,
szüless valóra, s ezentúl te vigyázd.”

(2006. 08. 26. Németkér)
(2004-5-6-os ötletek alapján)

*Szép versek - "A tűzvész"

Egy vers arról, amikor ráébredsz, hogy valójában nem a harc, nem a győzelem egymás felett, és nem a rombolás a cél, hanem egymás építése, a kapcsolatok ápolása, és
felvirágoztása. Mindezt csak a különbözöségeink elfogadása, és megértése által érhetjük el. Szerintem az élet egyik legnagyobb csodája éppen ez a varázslatos sokszínűség, és számtalan apró eltérés, ami van az emberek között, ez adja a mindennapok szépségét és varázsát, mindamellett, hogy a fejlődésünk egyik kiindulópontja lehet, ha feladatnak tekintjük azt, hogy egyre több és több különböző emberrel értsünk szót.

Tehát a vers:

A tűzvész

Most ellobbant a tűvész,
most elcsitult a lobogás.

Lassan mélyül a csend,
s lágyan lüktet a parázs.

Eloszlik mind a maró füst,
szellő simítja a hamvak porát.

Lehajtja fejét a gyújtogató,
s kiejti kezéből a kormos gyufát.

2008.04.01. Németkér

*Régi versek 1. - "Duna"

Tegnap Budapesten jártam a Vass Szombatfalvi Zsuzsanna tiszteletére rendezett bál alkalmából, amint átgyalogoltam
az Árpád hídon, út közben elkattintottam néhány fotót,
amig az Aquincum hotelhez értem.

Megigézett a Duna, a Budai hegyekkel a háttérben,
és eszembe jutott egy 2005-ös versem, fogadjátok szeretettel:

Duna

Te, aki az ősidőkből fakadsz!
Te, ki mindenen át zúgva törsz, ha jő a tavasz!
Te, aki a sziklákon zengve zúztál magadnak új meg új utat!

Mondd, őserődből mára mennyi maradt?
Mennyit hagytak az évezredek, a milliónyi emberhadak?
Mennyit őrzöl még komor, mély, sötét hullámaid alatt?

(2005. szeptember)