Aranyló percek
folyik szét az élet,
s hiába kapkodok,
a káosz csak nagyobb lesz.
Megálljt parancsolok az időmnek,
s a hulló szemek a jelenbe fagynak,
most nem gyűlnek tovább,
végre tisztán látni hagynak.
magukkal ragadnak,
s elszakadva a pillanattól,
múltba, jövőbe taszítnak.
1 megjegyzés:
szép...:-)
Megjegyzés küldése