CIKK - A legnagyobb ajándék

A legnagyobb ajándék

Ünnepek. Ilyenkor mindenki igyekszik a legszebb arcát mutatni a családtagok, a rokonok és a barátok felé.

Egy kicsit elgondolkodtat, miért csak ilyenkor öltözetjük lelkünket ünneplőbe, miért csak erre a szűk időre tudunk erőt fektetni abba, idő fordítani arra, hogy a nagy rohanás sodró áradatából kiemelve a fejünket, egymásra nézzünk, egymásra figyeljünk, meghallgassuk egymást, megleljük az örömet magunkban és egymásban. Persze, épp ettől teljesen más az ünnep, mint a hétköznapok világa.

A rutin által diktált teendők ilyenkor más irányt vesznek, és újra előtűnnek azok az értékek,
amik köré felépül az életünk. Előtűnnek azok a finom szálak, amik összefűznek az embertársainkkal.

A kapcsolatainkon keresztül épülünk bele a társadalom egészébe, és sokszor a kapcsolataink mennyiségén keresztül igyekszünk meghatározni saját értékünket. Az életnek ezen a területén is igaz lehet, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít igazán.

Olvastam egy regényt néhány éve, a címe az volt, hogy „Az utolsó ember”.
Komoly témát pedzegetett, nevezetesen, hogy mi történik akkor, ha egy katasztrófa következtében az emberiség kipusztul, és csupán egyetlen ember marad életben. E regény konklúziója az volt, hogy az emberi élet értelmét veszíti társak nélkül.

És tényleg. Milyen elveszettnek tudja magát érezni magányában az ember!
Kisebb megváltásnak érezzük azt, ha van kivel megosztani az életünket, van, aki meghallgat, és segítő kezet nyújt… A lelki társ, a barátok, a családi fészek „otthon vagyok” nyugalmát nem pótolhatja számunkra semmiféle szórakozás, semmiféle időtöltés.

Szeretek rácsodálkozni a gyönyörű nyelvünk szavaira.
Idő-töltés. Elgondolkodtatott ez a szókapcsolat. Először az jutott eszembe, hogy mi döntjük el, milyen töltést adunk az időnknek. Pozitív, vagy negatív töltést? Csupán a gondolataink megváltoztatásával megváltoztathatjuk az időnk „töltését”. Ezen értelmezés alapján, az idő a gondolatainkkal telik.

Egy más értelmezésben, az idő egy üres edény, amit mi töltünk meg azokkal a dolgokkal, aminek a jelenünket odaadjuk. A gondolatok, az érzések, az emberek, a terek, a tárgyak mind meghatározzák, hogy mivel telik meg az életünk. Mi döntjük el, kire, mire fordítjuk időnket, és mivel telítjük életünket, de ezek meghatározzák életünk minőségét.
Az idő lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobbá tegyük magunkat, a környezetünket, ezáltal a világot. Ha jó dolgokkal töltjük az időnket, jó életünk lesz.

Egy barátomtól azt hallottam, hogy „minden időnk az éltünk”, és minden idő az életünkből telik el. Az idő az élet. Életet venni nem lehet, csak életet adni. Időt venni nem lehet, csak időt adni.
Az élet a legnagyobb érték. Az idő kell, hogy legyen a legnagyobb érték.

Valahol az elmúlt időben történt egy hiba, aminek következtében megváltozott az értékrend.
Értékrendetlenség keletkezett. Azt hisszük, hogy a meg tudjuk venni a boldogságot,
és szép csomagolásban megajándékozhatjuk vele egymást. Mindenki tudja,
mindenki érezte már, hogy milyen illékony öröm az ilyen ajándékozás.
Mi mégis boltokban keressük a legmegfelelőbb ajándékot a szeretteinknek.

Emlékeztetni kell rá magunkat, hogy a szeretet mértékegysége az együtt töltött minőségi idő,
és a figyelem, amit egymásra fordítunk, a tettek, amivel egymást jó érzéshez segítjük,
a szavak, amivel egymást bíztatjuk, az érintések és az ölelések, amivel egymást fogadjuk.

Tudnunk kell, hogy a múlt percei mind elvesztek.
A jelennel rendelkezünk csupán
és a legnagyobb ajándék az együtt töltött idő lehet.

Reich Károly, Dunaújváros, 2007. december 20.