Sodrásban
Lépek tovább s erdőillatú nyugalom kísér utamon.
Kézenfog a csend, s rendet teremt idebent.
Gondolatáramlatok hátán,
a hullámokba simulva siklik csónakom.
Holdról-Napra gördül a kerék,
s engem lassan, finoman érlel az idő.
Sorssá fonódik elmém gondolat szövevénye,
s percről-percre tisztul a kép szemeim előtt.
Csendesen evezek, s tiszta tükör köröttem a víz,
tiszta benne tükörképem, s nem borzolja szél.
Ahogy a szelíd hullámokat segítővé simítod,
s a küzdelmet elhagyod, meglásd: ideér velük a cél.
2008. április 9. Paks-Németkér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése