*Szép versek - "A tűzvész"

Egy vers arról, amikor ráébredsz, hogy valójában nem a harc, nem a győzelem egymás felett, és nem a rombolás a cél, hanem egymás építése, a kapcsolatok ápolása, és
felvirágoztása. Mindezt csak a különbözöségeink elfogadása, és megértése által érhetjük el. Szerintem az élet egyik legnagyobb csodája éppen ez a varázslatos sokszínűség, és számtalan apró eltérés, ami van az emberek között, ez adja a mindennapok szépségét és varázsát, mindamellett, hogy a fejlődésünk egyik kiindulópontja lehet, ha feladatnak tekintjük azt, hogy egyre több és több különböző emberrel értsünk szót.

Tehát a vers:

A tűzvész

Most ellobbant a tűvész,
most elcsitult a lobogás.

Lassan mélyül a csend,
s lágyan lüktet a parázs.

Eloszlik mind a maró füst,
szellő simítja a hamvak porát.

Lehajtja fejét a gyújtogató,
s kiejti kezéből a kormos gyufát.

2008.04.01. Németkér