*Régi versek 1. - "Duna"

Tegnap Budapesten jártam a Vass Szombatfalvi Zsuzsanna tiszteletére rendezett bál alkalmából, amint átgyalogoltam
az Árpád hídon, út közben elkattintottam néhány fotót,
amig az Aquincum hotelhez értem.

Megigézett a Duna, a Budai hegyekkel a háttérben,
és eszembe jutott egy 2005-ös versem, fogadjátok szeretettel:

Duna

Te, aki az ősidőkből fakadsz!
Te, ki mindenen át zúgva törsz, ha jő a tavasz!
Te, aki a sziklákon zengve zúztál magadnak új meg új utat!

Mondd, őserődből mára mennyi maradt?
Mennyit hagytak az évezredek, a milliónyi emberhadak?
Mennyit őrzöl még komor, mély, sötét hullámaid alatt?

(2005. szeptember)