CIKK - A legnagyobb ajándék

A legnagyobb ajándék

Ünnepek. Ilyenkor mindenki igyekszik a legszebb arcát mutatni a családtagok, a rokonok és a barátok felé.

Egy kicsit elgondolkodtat, miért csak ilyenkor öltözetjük lelkünket ünneplőbe, miért csak erre a szűk időre tudunk erőt fektetni abba, idő fordítani arra, hogy a nagy rohanás sodró áradatából kiemelve a fejünket, egymásra nézzünk, egymásra figyeljünk, meghallgassuk egymást, megleljük az örömet magunkban és egymásban. Persze, épp ettől teljesen más az ünnep, mint a hétköznapok világa.

A rutin által diktált teendők ilyenkor más irányt vesznek, és újra előtűnnek azok az értékek,
amik köré felépül az életünk. Előtűnnek azok a finom szálak, amik összefűznek az embertársainkkal.

A kapcsolatainkon keresztül épülünk bele a társadalom egészébe, és sokszor a kapcsolataink mennyiségén keresztül igyekszünk meghatározni saját értékünket. Az életnek ezen a területén is igaz lehet, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít igazán.

Olvastam egy regényt néhány éve, a címe az volt, hogy „Az utolsó ember”.
Komoly témát pedzegetett, nevezetesen, hogy mi történik akkor, ha egy katasztrófa következtében az emberiség kipusztul, és csupán egyetlen ember marad életben. E regény konklúziója az volt, hogy az emberi élet értelmét veszíti társak nélkül.

És tényleg. Milyen elveszettnek tudja magát érezni magányában az ember!
Kisebb megváltásnak érezzük azt, ha van kivel megosztani az életünket, van, aki meghallgat, és segítő kezet nyújt… A lelki társ, a barátok, a családi fészek „otthon vagyok” nyugalmát nem pótolhatja számunkra semmiféle szórakozás, semmiféle időtöltés.

Szeretek rácsodálkozni a gyönyörű nyelvünk szavaira.
Idő-töltés. Elgondolkodtatott ez a szókapcsolat. Először az jutott eszembe, hogy mi döntjük el, milyen töltést adunk az időnknek. Pozitív, vagy negatív töltést? Csupán a gondolataink megváltoztatásával megváltoztathatjuk az időnk „töltését”. Ezen értelmezés alapján, az idő a gondolatainkkal telik.

Egy más értelmezésben, az idő egy üres edény, amit mi töltünk meg azokkal a dolgokkal, aminek a jelenünket odaadjuk. A gondolatok, az érzések, az emberek, a terek, a tárgyak mind meghatározzák, hogy mivel telik meg az életünk. Mi döntjük el, kire, mire fordítjuk időnket, és mivel telítjük életünket, de ezek meghatározzák életünk minőségét.
Az idő lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobbá tegyük magunkat, a környezetünket, ezáltal a világot. Ha jó dolgokkal töltjük az időnket, jó életünk lesz.

Egy barátomtól azt hallottam, hogy „minden időnk az éltünk”, és minden idő az életünkből telik el. Az idő az élet. Életet venni nem lehet, csak életet adni. Időt venni nem lehet, csak időt adni.
Az élet a legnagyobb érték. Az idő kell, hogy legyen a legnagyobb érték.

Valahol az elmúlt időben történt egy hiba, aminek következtében megváltozott az értékrend.
Értékrendetlenség keletkezett. Azt hisszük, hogy a meg tudjuk venni a boldogságot,
és szép csomagolásban megajándékozhatjuk vele egymást. Mindenki tudja,
mindenki érezte már, hogy milyen illékony öröm az ilyen ajándékozás.
Mi mégis boltokban keressük a legmegfelelőbb ajándékot a szeretteinknek.

Emlékeztetni kell rá magunkat, hogy a szeretet mértékegysége az együtt töltött minőségi idő,
és a figyelem, amit egymásra fordítunk, a tettek, amivel egymást jó érzéshez segítjük,
a szavak, amivel egymást bíztatjuk, az érintések és az ölelések, amivel egymást fogadjuk.

Tudnunk kell, hogy a múlt percei mind elvesztek.
A jelennel rendelkezünk csupán
és a legnagyobb ajándék az együtt töltött idő lehet.

Reich Károly, Dunaújváros, 2007. december 20.

*Szép versek - "Minden a szívben"

Minden a szívben

(A derű lángja lobog az élet szívében,
S a lélek csodája ott bújik minden élőben.)

Az idő kerekén gördülő lét,
akár a vízkörök,
gyűrűzve árad szerte szét.

…

Aki megtisztítja szívét,
és lelkének ablakát kinyitja,
benne megárad az élet,
s elmos minden rögzült képet.

A hálás szívnek bővül a bőség,
s a gondtalan lélek fényét nem árnyékolja
szűkölködő gondolat, vagy korlátolt elképzelés,
a gondolatlan lét csodája elűz minden kétkedést.

2007.09.13. és 2008.04.08. ötletek alapján

CIKK - Életünk minősége és gondolati valóságunk összefüggései

Életünk minősége és gondolati valóságunk összefüggései

„Elvárásainktól független valóság nem létezik.”

„Gondolataink élő, teremtő energiák.” (Ferenczy László)

Ahogy magunkkal bánunk, akképpen bánunk a körülvevő környezetünkkel is

Az információs kor gyermekei vagyunk.
Ez azt jelenti, hogy ma már gyakorlatilag minden információhoz hozzáférhetünk,
ami ahhoz szükséges, hogy minél teljesebb, egészségesebb életet élhessünk a mindennapjainkban. Másrészt azt is jelenti, hogy túl sok olyan megkérdőjelezhető igazságtartalmú, negatív információ ér minket nap mint nap, aminek hatása alól nehezen tudjuk kivonni magunkat.

Jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy minden, amire a figyelmünket ráirányítjuk,
ezáltal megnövekedik és jelentőségre tesz szert. Ezért fontos lehet, hogy nem azokra a negatív dolgokra irányítjuk a figyelmünket, amikre a TV, rádió, újságok és különféle más médiumok szeretnék ráirányítani a figyelmünket, hanem az értékekre, természetes dolgok káprázatos szépségére, és az emberi élet pozitívumaira koncentrálunk,
így ezek indulnak növekedésnek, éppen a teremtő figyelmünk által,
hiszen régóta tudjuk már, hogy amit keresünk, azt találunk.

Emil Coué, akit a pozitív gondolkodás atyjaként tisztelnek,
ekképpen fogalmazta meg kutatásainak esszenciáját:
„Ha egy gondolat betölt minket, akkor mindent elkövet, hogy megvalósulhasson.”

Az egyetlen valóság amivel rendelkezünk, az a jelen pillanat

Minden gondolatunk, amiket tartós ideig az elménkben tárolunk,
és érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, végül valósággá válik,
és egészséget, vagy betegséget hoz.
Jelentősen megkönnyítheti utunkat az egészség felé vezető tapasztalatgazdag ösvényen,
ha elfogadjuk, hogy a betegség és a fájdalom sosem a test hibája, hanem a testben élő léleké, mert a test a lélek vetítővászna.
Földi életünk folyamán testünk és lelkünk folyamatos kölcsönhatásban működik,
és a testi tünetek, mint okozatok, mindig lelki okokra vezethetőek vissza.

Testünk egyik legfontosabb tanítása: mindig a tartalomhoz igazodik a forma.
A tartalom növekedésével, a forma is tágulni kényszerül,
és ha elillan a tartalom, megszűnik a forma.

„Amint kint, úgy bent. Amint fent, úgy lent.”

T. Harv Eker írja fantasztikus könyvében, A milliomos elme titkaiban:
„A pénz, a gazdagság, az egészség, a betegség, a testsúly mind eredmény.
Okok és okozatok világában élünk. Ha meg akarjuk változtatni a gyümölcsöt,
a gyökereket kell megváltoztatnunk. Ha meg akarjuk változtatni a láthatót,
először a láthatatlant kell megváltoztatnunk.”

A betegség valójában nem probléma. A betegség feladat és tanítás.
Olyan feladat, amelynek megoldása nem lehetséges megértés és belátás nélkül.
A tanítás amit a betegség tünetei hordoznak, éppen a belátás által válhatnak hozzáférhetővé,
és ha elfogadjuk a testünk bölcs tanításait, amelyek a legtöbb esetben kellemetlen testérzetek, fájdalom, tünetek, és különböző súlyossági fokú betegségek formájában jelentkeznek, abban az esetben testünk megértése utat mutat ahhoz, hogy miként éljünk tudatos, teljes, harmonikus és hosszú életet. Ám ha a diák nem tiszteli a tanárt, nem tud tanulni, és így saját tudatlansága áldozataként szenvedni kényszerül, de ha elfogadjuk, hogy testünk drága kincs,
bölcsessége hozzásegít minket életünk teljességének megéléséhez.

Egészségünk minőségei egyenesen arányosak a felelősségvállalásunk mértékével

Külső és benső világunk egyensúlyának megvalósítása által termethetünk
harmóniát az életünkben. Ha valamelyik oldal túl nagy hangsúlyt kap,
ha túlságosan külső, testi, vagy túlságosan belső, lelki irányultságúak vagyunk,
az egyensúlytalanságot mutat. Ez az egyensúlytalanság pedig életünk minden területén megmutatkozik. A problémáink (amelyek igazából megoldandó feladatok) segítséget nyújtanak abban, hogy felismerjük az egyensúlytalanságunk forrását, irányát és mértékét.

A legtöbb problémánk színtisztán mentális eredetű. A félelem, az aggodalom,
a bizonytalanság, a szétszórtság, az idegesség, a feszültség mind olyan érzelem,
amely testi, fizikai és mérhető tüneteket produkál, mint amilyen a légzés megváltozása,
az izomtónus megváltozása, a szívverés és vérnyomás változása, hormontermelés mennyiségi változásai. Ezen a néhány példán keresztül is világosan láthatjuk, hogy a testi tünetek mögött mindig lelki okok húzódnak meg, csupán intenzitásbeli különbségek vannak.

A másik, ami feltűnik, hogy ezek az érzelmek nem léteznek rajtunk kívül.
Tehát nem a külvilágból kerülnek belénk, hanem ezek csupán a mi lelki
beállítottságunkat tükröző reakciók, amik bármelyik pillanatban megváltoztathatóak.
Ennek tükrében teljesen értelmetlennek tűnnek az igen sűrűn használt mondatok,
melyek szerint valaki, vagy valami felidegesített minket.
A gondolataink betegítenek meg minket, és a gondolataink által lehetséges a gyógyulás is.

Sehol a világban nincsen egyetlen csepp idegesség sem.
Az idegesség, nyugtalanság mind csak az emberi elme terméke és
minden esetben választhatunk idegesség és nyugalom között.
Megválaszthatjuk, hogy utat engedünk a destruktív gondolatoknak,
vagy megőrizzük a rendet, amit hosszú idő munkájával felépítettünk.
Ebben rejlik az ember óriási szabadsága, mert mindig dönthet, hogy milyen
gondolatot ápol magában, és gondolataival milyen horizontot fest maga fölé az elméjében.

Az elfojtás, ami számtalan probléma forrása, világméretekben elterjedt jelenség.
Már gyermekkorunktól kezdve ilyen minták égtek belénk, pedig minden hazugság és igazságtalanság gyökere a tiltás, az elfojtás, a létező tagadása. Ez önbecsapáshoz, bizonytalansághoz és ahhoz vezet, hogy elveszítjük kapcsolatunkat a belső igazsággal.
Bizonyos fokig az államapparátus, az iskola, és a betegségüggyé vált egészségügy
is felelőssé tehető e hazugság fenntartásával, de a probléma gyökere mélyen a múltba vész.

Az elfojtás a mai nyugati orvoslás egyik leggyakrabban használt eszköze.
A gyógyszerek (valóban gyógy-szerek?) a test tüneteinek elfojtására képesek csupán,
mert magát az okot, ami a tünet megjelenéséhez vezetett, megszüntetni nem tudják,
mivel a lelki problémákat nem lehet fizikai síkon megoldani.

A test a fizikai érzetek, tünetek és betegségek nyelvén közvetíti azt az információt, ami szükséges a teljes élet megéléséhez. Egyszerűbben fogalmazva: a test nyelve a betegség.
A gyógyszerek úgy válnak az önbecsapás tökéletes eszközeivé, hogy elfedik a tünetet, és ezzel elvágják a kapcsolatot a test és a tudat között, lehetetlenné teszik a kommunikációt,
és a megértés, belátás, a változtatás általi gyógyulást. A holisztikus szemlélet hiányában,
a mai nyugati értékrend a betegséget valami nem kívánatos dologként, és kizárólag a test hibájaként kezeli. Valójában a tünet és a betegség fontos és szükségszerű dolog az ember életében, amelynek megértése fontos lépcsőfok az egyén fejlődésében.

Rendkívül sokat segíthet a különféle tünetek és betegségek mélyebb értelmének megfejtésében és megértésében Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum című könyve.

Jó ha tudjuk, hogy testünk sejtjei életünk minden egyes percében a minél tökéletesebb egészség megvalósítására törekednek. Problémák és kellemetlenségek akkor keletkeznek, amikor e tevékenységükben általunk különféle módokon gátolva vannak. Ha viszont elgördítjük a gyógyulás útjában álló akadályokat, akkor szellemi és fizikai szinten is megindulhat a gyógyulás. Ha hagyjuk, a természet csodálatosan végzi a dolgát.

„Ahová figyelem irányul, ott energia áramlik, és eredmények mutatkoznak.”

A valódi gyógyulás a belsőnkből fakad, sosem kívülről jön

Számtalan dolog van, amit napi rendszerességgel megtehetünk a lelki
és testi egészségünk magasabb szintre emeléséhez.
Az első fontos dolog, hogy ismerjük fel szellemi és fizikai rendszereink
bonyolult strukturális felépítéséből fakadó egyedi szükségleteinket,
és ezeknek tegyünk eleget, mert ha mi nem szolgáljuk az egészségünket,
az egészségünk sem fog szolgálni minket.

Fontos, hogy minél szorosabb összhangba kerüljünk a természet ritmusaival,
és a természet tiszta energiáival, szimbólumaival.
Válogassuk meg, hogy mi az, amit a kollektív valóságunkból magunkba fogadunk,
mert minden amit magunkhoz veszünk (szellemi és fizikai értelemben),
épít vagy rombol, harmóniát vagy diszharmóniát szül.
Szabadítsuk meg magunkat a természetellenes, mérgező gondolatoktól,
és tisztítsuk meg testünket a mesterséges anyagok terhelésétől.
Nagy segítséget jelenthet, ha megfigyeljük, hogy minden, ami élettel teli, az lágy,
rugalmas, hajlékony, és minden, ami halott, az kemény, rugalmatlan, szilárd.

Keressük meg a saját válaszainkat a kérdésekre:

- Hogyan lehetek még egészségesebb?

- Ma mit tehetek az egészségemért?

Reich Károly

CIKK - A lehetőségek óceánja – a táguló bőség világa

A lehetőségek óceánja – a táguló bőség világa

A megszokás és biztonság vagy kockázat és szabadság?

(Külső kényszerek kontra belső motiváció)

A Nap lassan ragyogja be halovány, erőtlen fényével a reggel metsző hideget lehelő égboltozatát. A falu buszmegállójában összegyűlt, erősen vegyes összetételű tömeg tagjai egymásnak feszülve sodródnak a megállóba most érkező busz nyíló ajtaja felé. Én nem rohanok, inkább félreállok, hadd menjenek, hiszen van, aki jobban siet , ugyan egy busszal utazunk és úgysem ér előbb oda…

Kapaszkodok a mozgó buszon, kis falumból a város felé vesszük az utat, s én nézem a fáradtságtól, a kialvatlanságtól összegyűrt arcokat, fürkészem az álmosságtól még résnyire szűkült szemeket, hátha sikerül felfedeznem a felnőttek között olyat, akinek az arcáról sugárzik, hogy tudja miért kelt fel ma reggel, olyat, aki tudja, hogy ma is fontos lépéseket

tesz a saját céljainak elérése érdekében. Kissé elszomorító a kép, ami előttem rázkódik a busz utasterében.

Eltűnődök, hogy vajon hányan vannak a jelenlevők közül olyanok, akik azért keltek fel ma reggel, mert valóban ezt akarták, mert valóban vágytak arra, hogy felkeljenek 5 óra előtt?

Mennyi eltékozolt idő, mennyi eltékozolt élet… Mennyi ember, mennyi kihasználatlan lehetőség és kerékbetört, kiaknázatlan tehetség, ami elég a sokszor csupán éhbérrel (minimálbér) honorált kényszermunka oltárán.

Igen, kényszermunka, mert az emberek, ahelyett, hogy felfedeznék önmagukban a tehetséget, a képességet valami egészen egyedi és új dolog létrehozására, egész egyszerűen a társadalmi kényszereknek engedik át a hatalmat életük irányítása felett.

A biztonságvágy csalja újra és újra csapdába az embereket és így a szabadság helyett a biztos munkahely, a biztos állás, és biztos fizetés mellett döntve újra lukra mennek.

A biztos munkahelyen van néhány biztos dolog. Például az, hogy a fizetés biztos nem fog nőni, és biztos, hogy valóban állás lesz és nem fejlődés.

Piros kapszula vagy kék kapszula?

Amikor a hétköznapi, mókuskerékbe szorított élet kilátástalanságával szemben végre megfogalmazódik bennünk a szabadság vágya, a teljes élet vágya, olyankor a legtöbben megrettennek, elborzadnak, hogy milyen sivár is az életük valósága, aztán önként dugják vissza fejüket a külső kényszerek szorító nyakörvébe, és hagyják, hogy dróton rángassák őket.

Az a lélegzetvételnyi szünet, amikor végre egy pillanatra teljes valójában felsejlik a modernkori rabszolgatartó rendszer hideg és merev gépezete, az lehet az ébredés pillanata. Amikor végigfuttatjuk kezünket a rendszer rideg gépeinek formatervezett vázain, az lehet az a pillanat, amikor életünk felkínálja a lehetőséget arra, hogy felébredjünk, és valóban életünk tevőleges alakítójává váljunk, vagy aludjunk és álmodjuk tovább a gondosan kikevert színekkel festett egyen-álmot, amit már oly jól ismerünk, hiszen a mindennapi agy-programozás hatásaként bennünk él és növekszik gyermekkorunk óta.

Minden esetre jó, ha emlékeztetjük magunkat, hogy minden időnk az életünkből telik.

Az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy olyan helyen, olyan emberekkel töltsük ki időnket (ÉLETÜNKET), akiket ki nem állhatunk, és olyan dolgokat csináljunk,

amihez nem érzünk mélyről jövő, belső indíttatást, motivációt.

Az ember eladja az életét, a lelkét valaki másnak, és hagyja, eltűri azt, hogy mások határozzák meg azt, hogy mennyit ér az ő ideje, hogy mit ér az ő élete. Kiszolgáltatja önmagát, és egész életét idegen embereknek. Az ingázás a munkahely és az otthon között, rengeteg úton töltött idő, rengeteg munkahelyi feszültség, és az, hogy folyton mások mondják meg hogy mit kell csinálniuk, más határozza meg a számunkra elérhető életminőséget a jövedelmükön keresztül, mind kiszolgáltatottá teszi az embereket. Megnyugtató a tudat, hogy bármikor hozhatunk más irányú döntéseket.

Idáig még talán naivnak, vagy gyerekesnek is tűnhet az eszmefuttatás, de tény, hogy a mai világ elsősorban nem a nehéz fizikai munkát honorálja. A XXI. század már az információ kora, ahol a legnagyobb érték a tudás. Az információ pedig olyan energia, amely életeket tesz jobbá, és elősegíti a haladás szekerének előrejutását.

Soha nem volt érvényesebb a gyönyörűségesen egyszerű közmondásunk, mint ma, miszerint: „Többet ésszel, mint erővel.”

Ma már tudjuk azt is, hogy mentális képességeinket messze nem használjuk ki olyan mértékig, mint amennyire lehetőségünk van, és mégis azt mondjuk egyfolytában, hogy nincs lehetőségünk. Ez így hazugság. Így helyesebb: „Nem látom a lehetőségeimet.”

Táguló bőség – az önmegvalósítás kora

Soha nem volt ennyi választási lehetősége minden téren egy embernek, mint ma.

A táguló bőség világa a mi világunk, a lehetőségek hihetetlen sokféleségét felvonultató kínálat hever előttünk. A lehetőség adva van. Az, hogy a létező lehetőségek közül mennyit vagyunk képesek felfogni, az attól függ, hogy mit tartunk lehetségesnek és attól, hogy rendelkezünk-e határozott, kitűzött életcélokkal.

Célvezérelt élet

Akinek nincs célja, az nem megy sehová, el sem indul. Ha mi nem tűzünk ki önmagunk elé elérendő célokat, akkor arra vagyunk kárhoztatva, hogy olyan embereknek dolgozzunk, aki viszont markánsan körvonalazott és határozott, rögzített célokkal rendelkeznek.

Minden haladás azzal a döntéssel kezdődik, amit egy cél határozott rögzítése jelent.

A cél meghatározásával meghatározzuk fejlődésünk irányát is. És itt óhatatlanul szóba kerül újra az önfejlesztés jelentősége, mert nem tanították meg nekünk a célkitűzés, az időgazdálkodás fontosságát, és a célok eléréséhez szükséges tervezés módszereit sem. Ezekre az egyszerűen elsajátítható ismeretekre magunknak kell szert tennünk. Szerencsére számtalan könyv létezik, amiknek képében kitűnő eszközökre lelhetünk eme rendkívül fontos készségek elsajátításában.

A legfontosabb mégis talán az, hogy találjuk fel magunkban azokat a mély, égő vágyakat, képességeket, adottságokat és tehetségeket, amelyek segítségével kijelölhetjük magunknak éltünk célját és ezzel egyúttal életutunkat is. A másik, ami elengedhetetlenül fontos, hogy tanuljunk meg mélyen bízni önmagunkban, és tanuljunk meg támaszkodni megingathatatlan belső világunk szilárd alapjaira. Ezek az alapok személyiségünk, jellemünk alapjai, a szokásaink. Szokásainkon dől el, hogy sikeresek leszünk-e vagy sem. A sikeres szokások sikerre visznek, a romboló szokások nyomorba döntenek. Ez talán túl egyszerűen hangzik, de valóban ennyire egyszerű kialakítani egy határozott irányba tartó, sikeres életet.

Minden fejlődés alapja a határozott döntés. Döntés nélkül nincs változás.

Amikor majd teljes szívből fellángoló, őszintén átérzett szavakkal tudjuk elmondani, és nyilatkozatként minden reggel elismételni: „Döntöttem. A szabadságomért feláldozom a biztonságom. Vállalom a kockázatot, amivel a tudatosan irányított fejlődés jár, és tudom, hogy ez az ára álmaim valóra váltásának. Hajlandó vagyok megfizetni ezt az árat. Döntöttem. Szabad vagyok.” – ekkor indul el a változásnak az a hulláma, aminek hátán álmaink, céljaink felé veszi az irányt az életünk hajója.

Reich Károly

Dunaújváros

2007-11-06

Ajánlott irodalom:

-Brian Tracy: Maximális teljesítmény – Módszerek és technikák bevált rendszere, Bagolyvár könyvkiadó

-Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj! + cselekvési útmutató, Bagolyvár könyvkiadó

-Ray Josephs: Időgazdálkodás vezetőknek, Bagolyvár könyvkiadó

-Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása – az önfejlesztés kézikönyve, Bagolyvár könyvkiadó

*Motiváló versek 10. - "Születő új világok"

Születő új világok

(A Mezarkabul zenekar „Lions in a cage” c. dalához)

Van-e elég bátorság benned
feltételezni másokról azt,
hogy sokkal több rejlik bennük,
mint amit eddig képes voltál felismerni?

Van-e elég merszed ahhoz,
hogy felfedezd a benned rejlő csodás világot,
mert másban is csak azt találod,
amit magadban már megismertél?

Van-e elég bátorságod,
hogy túllépj megszokott köreiden,
a magadnak állított szűk határon,
mely megvéd, de börtönében szenvedsz,
mint vándorsólyom egy kalitkában?

2007.augusztus 5. - Németkér

*Szép versek - "Úgy lesz minden"

Úgy lesz minden

Úgy lesz minden,
Ahogy mindennek lenni kell.
A régi magból új élet sarjad,
S a virág kinyílik, ha a Nap kel.

(2006. aug.3. Szeged)