2010. március 12., péntek
Vers - Lelkem kohójában - 2010.február
Lelkem kohójában
Jöjjön hó, vagy jöjjön szél,
jöhet mind, mi rajtam győzelmet remél.
Több vagyok ma, mint ki egykor voltam,
nem úr rajtam többé súlyos múltam.
Letöröm e béklyót, amit lelkemre magam raktam,
eltörlöm e hályogot, amit szememre magam húztam.
Izzó hitem előtt e falak porrá omlanak,
elmos utamból minden szennyet e fénylő áradat.
Izzál bennem te sors! Most már én hajlítalak!
Nem szöksz meg tőlem többé, markomban tartalak!
2010.02.24. Németkér
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szia, Karesz!
Nemrég jártál a honlapomon és hagytál számomra pár biztató szót, valamint egy linket :) Köszönöm szépen az ajánlott verset, nagyon magával ragadott, tetszett a mondanivalója is. Mindig elcsodálkozom, hogy ilyen kevés sorba mennyi érzelmet bele lehet szőni! Kedvet is kaptam olvasgatni, és mivel most időm is akad, szétnézek a blogodon - remélem, nem bánod :)
Hálás köszönet a linkért, és még egyszer köszönöm a dicséretedet,
Charlie
Szia Nóri!
Örülök, hogy itt köszönthetlek és köszönöm szépen elismerő szavaidat.
Való igaz, hogy sok-sok izgalmas tapasztalás érlelgette eme sorok izzását lelkemben.
Megtisztelsz a véleményeddel és örömmel fogadok minden észrevételt, kritikát,
javaslatot.
Karesz
Megjegyzés küldése