Hallom szavad, és érzem lüktetésed,
de miként ítélhetnék tulajdon szívem felett?
Megyek amerre húz, s nem nézem a távlatot,
amit az erőm áthidalni képes.
de ellensúlyozni életem műve sem lenne elégséges.
Kívül megtalál minden, amit belül elrejtsz.
Az életed a tükör, amiből magadra ismerhetsz.
2008.07.26. Németkér
Ez vagyok én
„Vagy változtatsz, vagy leragadsz.” Szendrei Laci
Ez vagyok én.
Nincs mit rejtenem.
Kivirult a virág,
szép, önző szívemen.
Messzire mindentől,
ami a múlt,érzem,
a szívem a távolba húz,
s végre követem.
Jönnek a próbák,
s én magamat erősítem.
Életem az élő remény,
életem az égő hitem.
A harcokat, amiket kell,
megküzdöm kívül, s belül,
magam felett megnyerem.
A vég csak a kezdet,
s a szívem szólít:
Itt az erőd, s a két kezed,
menj hát, szólít a végzeted.
Ez vagyok én,
Nincs mit vesztenem.
Indulok, vár a végzetem.
2008.07.26. Németkér
Mint egy kígyó
magamba fejtem halálos mérgem,
vagy mint a szomorú költő,
szavakba rejtem keserűségem.
Az erdő árnyai között ismerős vadként
bújok szelídebb önmagam előtt.
Szemeimben képek peregnek,
mint órában a homokszemek,
s az idő óceánba cseppként hullnak
vissza a percek, vissza oda, ahonnan vétettek.
Hány szívdobbanás ez az élet?
Hány napra váltottam ezúttal jegyet?
hát viszem tovább a lélek-tervet,
s ameddig lehet,
mindig újból-újrakezdem.
2008. 07. 17.
A megértés gyakorlata
Ha megéled, megérted.
Ha megérted, változol,
s változhat az életed.
2008.07.17. Németkér
Magamnak és Neked
Minden cseppel telik a pohár,
s minden fal mögött egy újabb,
egy nagyobb vár.
Van erőm, s bátorságom,
áttörni a falakon,
áttörni a régi határon.
Ajándék szívemnek,
hogy köreim középpontja voltál,
s most újra lehetsz.
Próbák előtt állok.
Elbukok és újra fölállok.
Tartasz-e velem,
vagy óvod biztonságod?
A jelen a jövő,
nincs más álom.
Itt és most épül,
vagy dől romba királyságom.
2008.07.16. Németkér
A múlt karma
Kapaszkodik az elme,
egyre újabb bíztató jelet kívülem keresve.
Kegyetlen elv, de élni segít:
ami belül hiányzik, kívülről feszít.
s én el nem eresztem, pedig zörget az élet,
nyitnom kellene ajtót a jelenre, ablakot az égre.
Lassan ahogy lüktet a hullám,
partra csúszik az uszadékfán a láda,
amelybe zárva, lelkem alvó madara van.
2008.07.16. Németkér
Egyedül ébredek
Az égő szerelem,
s a szárnyaló szellem
csak tiszta szívben vendégek,
a homály hamvai közt mindkettő csak tévelyeg.
Ami az utamon továbbsegít, csak a tisztaság lehet.
Adj új erőt, adj új reményt,
vagy hagyj most végre magamra.
Hagyd hogy csupasz-egyedül,
csak magam legyek,
hogy a múlt-jövő hályogát felszakítva,
s a perc csodájában merítkezve,
régi-új önmagamra ébredjek.
A múlt burka felreped,
s szövedékeimet szétszakítva,
új jövőbe küzdöm fénylő lelkemet,
s ha velem tartasz, szívemben van helyed.
2008. július 12.
Tükörkép
hiszen minden percem tükörkép,
arról, ami voltam, s ami lettem.
Látnom kell, mi-mennyit ér.
Hallanom kell, mit súg most a szívem.
Éreznem kell, kihűlt-e a tűzhely,
vagy még forr bennem a vér?
Látnom kell, mi van, ha nincs, ami volt.
Ha lemegy a Nap, felfénylik a Hold.
Hazugság-e a jövőkép, vagy vonz még,
húz-e közelebb a közös-lét?
2008.július 11.
Befejezetlen
lassan gyilkol, ahogy átjárja tiszta vérem.
Előbb mámorít, mint Ámor köde,
s fénylő örömökkel ámít,
ahogy átfúrja szívemet,
majd a jelenből szakadékot nyit,
ami a jövő-álmomtól elválaszt.
amiből hidat építhetek?
Hol rejtezik az erő,
ami átlendít vágyaim partjaira,
s megkapaszkodni segít?
Ébredj szív! Segíts ész!
E kettő nélkül semmire se mész.
2008. július 10.
